bírói illetéktelenség: a bírói hatalom hiánya egy adott esetre nézve. Akkor áll fenn, ha valakinek van bírói hatalma, de nem terjed ki az adott esetre. Akinek egyáltalán nincs bírói hatalma, az nem illetéktelen, hanem képtelen az ítélkezésre. - A ~nek két fő típusa van: 1. Abszolút, ha: a, a per tárgya nem tartozik a bíró elé; b, a személy nem tartozik elé, pl. méltósága v. állása miatt (vö. 1404-1405.k.); c, a →bíróságok fokozata szerint illetéktelen (1440.k.); d, a bíró már előző fokon szerepelt az ügyben (1447.k.). Az abszolút ~ következménye, hogy a perbeli cselekmények érvénytelenek, az ítélet orvosolhatatlanul semmis (1620.k. 1), a per folyamán bármikor illetéktelenségi kifogással lehet élni, s a bíró is bármikor köteles kinyilvánítani fölismert illetéktelenségét (1459.k. 1.§, 1461.k.), az ítélet után pedig semmisségi panasznak van helye (1621.k.). - 2. Viszonylagos a ~, ha a bíró a rendes jogcímek alapján, azaz területileg illetéktelen (1407.k. 2.§). Ennek következménye, hogy a fél a perfölvétel előtt (1459.k. 2.§) illetéktelenségi kifogással élhet, melyet ha a bíró elutasít, ez ellen föllebbezésnek nincs, de semmisségi panasznak van helye (1460.k. 2.§). A cselekmények és az ítélet érvényesek lesznek, mert a bíró érvényesen, de nem megengedetten jár el. Ha a bíró fölismeri viszonylagos illetéktelenségét, nem köteles azt magától bejelenteni. Ha pedig a felek a perfölvételig kifogással nem élnek, maga a relatív illetéktelenség orvoslódik (vö. 1619.k.). E.P.

Erdő 1991:545.